A karácsony előtti hetekben, különösen Mikuláskor nagy népszerűségnek örvendenek a mikulásvirágok. A növények az ünnep színeiben pompáznak, az adventi hangulat fontos kellékei. Elmondhatjuk, hogy a mikulásvirág igen kalandos utat járt be, míg őshazájából eljutott hozzánk. Az ünnepi növényhez egy kedves legenda is kapcsolódik. Ismerkedjünk meg közelebbről a mikulásvirággal!

A kutyatejfélékhez tartozó dísznövény Közép-Amerikából, Mexikóból származik. A hegyvidéki területeken termeszthető növény az európai felfedezők előtt ott élő aztékok körében a tisztaság jelképének számított, így igen nagy becsben tartották. A természetes környezetében 3-4 méter magasságot is elérő növény vörös színű felleveleiből az indiánok festéket készítettek. Az európaiak megjelenését követően a katolikus vallásban is szerepet kapott: Jézus születésének ünnepén a körmeneteken használták a ferences rendi szerzetesek.

Az Amerikai Egyesült Államokba Joel Robert Poinsett, az USA első mexikói nagykövete által jutott el a növény, 1825-ben. Angol elnevezését is róla kapta, Poinsettia néven vált közismertté. A huszadik század elején Kaliforniában kezdték termeszteni, nemesíteni. Európába az 1920-as években jutott el. Érdekes módon a hatvanas években még vágott virágként volt ismert, ma kizárólag cserepes növényként termesztik.

A mikulásvirágot nevezik még lángoló levélnek vagy a karácsonyi éjszaka virágának is. A legenda, mely ehhez a kedvelt karácsonyi növényhez kapcsolódik, szintén Mexikóból ered. A történetnek két változata ismert: az egyikben két gyermek, a kis Mária és öccse, Pablo szerepel, míg a másik történet hőse két unokatestvér, Pepita és Pedro. Bármi is a nevük, a történet így szól:

Élt valamikor egy testvérpár, akik nagyon szegények voltak. Egy kis faluban éltek, és még ételre is alig jutott pénzük. Amikor közeledett a karácsony, a faluban egymást érték a káprázatos mulatságok, fesztiválok és felvonulások. A vidámság önmagában is sok embert vonzott, de volt még ott egy nagy jászol is, melyet a falubeliek állítottak a templomban. A gyermekek meglátogatták a jászolban fekvő kis Jézust és ajándékot vittek neki. Maria és Pablo is szeretett volna valamit vinni a kis Jézusnak, de semmi pénzük nem volt ajándékra. Miközben a többi gyermek arról beszélgetett és vitatkozott, hogy vajon melyikük drága ajándéka tetszik majd jobban a kis Jézusnak, Maria és Pablo tudták, hogy nekik nincs pénzük ajándékra, és nincs semmijük, amivel megajándékozhatnák a jászolban fekvő kisdedet. Mégis, ők mindenképpen szerettek volna most az egyszer valami ajándékot adni a kis Jézusnak. Karácsony estéjén Maria és Pablo mindenki másnál korábban ment a templomba. Mivel nem volt semmijük amit ajándékba vihettek volna, ezért az út szélén növő virágokat, növényeket szedték csokorba, hogy azokkal díszítsék fel a bölcsőt. Mialatt a kis Jézus fekvőhelyét díszítgették, megérkezett a többi gyerek is. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, mikor a másikat gúnyolják. Maria és Pablo szemében a szégyen és a tehetetlenség könnyei gyülekeztek, mikor hirtelen csoda történt. Az útszéli gazok ragyogó vörös szirmú, csillagformájú virágokká változtak, melyek olyan szépségesek voltak, hogy mindenki elámult rajtuk. Ekkor mindenki megértette, hogy a szeretet ajándéka volt a legszebb, és a legkedvesebb Jézus szemében. Szebb és kedvesebb, mint a drága, pénzért vett ajándékok. Azóta a Poinsettia virágai lettek a legnépszerűbb karácsonyi díszek szerte a világon.

Rudolf, a Mikulás világító orrú rénszarvasa lehet, hogy lány volt, hiszen minden képen agancsa van - kering már a szenzációs felfedezés az interneten. A sokakat megdöbbentő hírnek tudósok is utánajártak, és megállapították: Rudolf nemét ennél kicsit bonyolultabb meghatározni. 

Rudolf, az angolszász világban nagy népszerűségnek örvendő világító orrú rénszarvas, aki képes arra, hogy egyetlen éjszaka alatt az egész világot körbeszáguldja a Mikulással, lehet, hogy nőstény volt - kering e-mailben szerte a világon a felfedezés. Az ismeretlen író arra alapozza elképzelését, hogy minden ábrázoláson, legyen az több száz éves festmény vagy rajzfilm, Rudolfnak hatalmas agancsai vannak. 

A hímek azonban a párzási időszak után, november végére eldobják agancsukat, a nőstények viszont megtartják - szól az érvelés. Így december 24-én csak rénszarvaslányokkal utazhat a Mikulás, ha mindenáron ragaszkodunk az agancsokhoz. 

Nem ilyen egyszerű 

A National Geographic nem sajnálta a fáradságot, és utánajárt Rudolf nemiségének. Szakértők megkérdezése után kiderült, hogy a dolog nem annyira egyszerű, ahogy az anonim e-mailező híreszteli. Előfordulhat ugyanis, hogy a fiatal hímek is megőrzik tavaszig fejdíszüket, így karácsonykor nagy valószínűség szerint nekik is van még agancsuk. Sőt, mi több: az ivartalanított hímek sem dobják le agancsukat a tél közeledtével. 

Így tehát háromféle lehetőség is van az agancsos Rudolf problémájának megoldására: nőstény, fiatal fiú vagy kasztrált hím. A legenda nem sok eligazítást ad ebben az ügyben. Rudolfról csak annyit lehet tudni, hogy legutoljára, kilencedikként csatlakozott a Mikulás csapatához. Különleges, pirosan világító orra miatt maga a Télapó kérte meg egy viharos éjszakán, hogy segítsen az ajándékok kihordásában. A legenda szerint Rudolf eleinte vonakodott, de a szíve mélyén örült, hogy végre hasznát tudja venni furcsa szaglószervének, mely eddig mindig gúny tárgya volt a többi fiatal rénszarvas részéről. Hagyta kicsit kéretni magát, de végül persze elfogadta az állást, mely a világhírt is meghozta számára.

Kik is voltak?

Comet - Üstökös
Cupid - Íjas
Vixen - Csillag
Dancer - Táncos
Prancer - Pompás
Blitzen - Villám
Dasher - Táltos
Donder - Ágas 
és természetesen 1935 óta
Red Rudolph - Rudolf a piros orrú

Rudolfról csak annyit lehet tudni, hogy legutoljára, kilencedikként csatlakozott a Mikulás csapatához. Különleges, pirosan világító orra miatt maga a Télapó kérte meg egy viharos éjszakán, hogy segítsen az ajándékok kihordásában. A legenda szerint Rudolf eleinte vonakodott, de a szíve mélyén örült, hogy végre hasznát tudja venni furcsa szaglószervének, mely eddig mindig gúny tárgya volt a többi fiatal rénszarvas részéről. Hagyta kicsit kéretni magát, de végül persze elfogadta az állást, mely a világhírt is meghozta számára.

Sok legenda kering a Mikulás történetéről, van aki ezt vallja van aki amazt, mi most elmeséljük a Mikulás valódi és csodaszép történetét.

Szent Miklós a keleti egyház, máig a legtiszteltebb szentje. Krisztus után született 245-ben, Patara városában egy gazdag család gyerekeként. Már kisgyerek korában árva maradt, szüleit egy járvány vitte el. Szüleitől örökölt vagyonával, nagybátyjához - aki érsek volt - Patara város kolostorába költözött. Már kisgyerek korában megszerette az ottani életet és végül a papi hivatást választotta. Életét mindvégig az emberiségnek és a gyerekeknek szánta.

270-ben Jeruzsálemben a tengerészek védőszentjévé választották. Zarándokútjáról hazatérve betért Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol a helyiek püspökké avatták.
Püspöki évei alatt mindvégig a gyerekek és a szegények megsegítésére szentelte életét. Vagyonát a gyerekek és szegények megsegítésére költötte, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Egy éhínség idején a teljes egyház vagyonát szétosztotta a szegények között, halála után egy darabig ki is tiltották az Egyházból.

A kolostor közelében, ahol lakott, élt egy szegény parasztember, akinek volt három lánya. Egy séta közben akaratlanul meghallotta a három lány vitáját. A lányok azon vitatkoztak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának, ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységből és egyikőjük férjhez mehessen.

Miklós püspök meghallva ezt a tanakodást visszasietett a kolostorba és egy marék arannyal visszatérve bedobta azt az ablakon, majd elsietett. A lányok azt hitték csoda történt, egy évvel később a csoda ismét megtörtént. A másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ezért kisiettek, ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak elől. Harmadik évben az ablak zárva marad, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át bedobta az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szerű tűzhelyre. A keszkenőbe rakott arany épp belehullott a harisnyába.

Ezután terjedt el a hír, hogy Tél-Apó minden évben megajándékozza a szegényeket. Egy idő után kitudódott, hogy ki is valójában a Mikulás, ugyanis az aranyak között amit a legkisebb lány kapott volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő adott régebb Miklós püspöknek. De ez alkalommal az is kiderült, hogy Miklós püspök minden évben december 5-én, névnapjának előestéjén rendszeresen megajándékozza a gyerekeket.

A keresztényüldözések idején elfogták, de kivégezni nem merték. A legenda szerint halálakor a lelkét angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy forrás eredt. Innen hirdeti azóta is a Mikulás a szeretetet a gyerekeknek.